A Sztráda 92 Kft. minden év májusában megrendezi az egynapos céges majálisát, ez nem volt másképp idén sem.

Pénteken felállítottuk a sátrakat, elhelyeztük a sörpadokat, behűtöttük a söröket és kivittük a csocsóasztalt. Az előkészületek megvoltak, minden készen állt a „fesztiválra”.

Szombat reggel 8 órától a brigádok sorra kialakították és elfoglalták a főzőhelyeiket. Az egymás után érkező munkatársakat szalonnás rántottával várták, melyet friss zöldségekkel kínáltak, de volt, aki a sültkolbász mellett döntött házi savanyúsággal. Ez a nap jó alkalmat ad a kötetlen beszélgetésekre az egymás jobb megismerésére, ami később a közös munkát is gördülékenyebbé teheti. Előkerültek a házipálinkák, melyek ezt elő is segítették.

A brigádok, a műhelyesek és az irodisták a saját receptjeik alapján kezdtek neki a bográcsos ételek elkészítésének. Széles volt a paletta menüfronton, a pörköltön és a grilltarján át, a köcsögös bab és a különféle babgulyásokig, bőven választhattunk kedvünkre valót.

A nem szakácskodó kollégák kipróbálhatták magukat sakkban, csocsóban és dartsban is. A kellemes nyári időben a jó hideg sör is fogyott rendesen, de akik autóval vagy motorral érkeztek, ők sem maradtak szomjasan, hiszen őket kávé, gyümölcslé és üdítők várták.

Nem csak az ebéd, de mi is elkészültünk délre. Örömteli, mámoros hangulatban vetettük magunkat az ízek világába. A közös ebéd mellett mindenki kiértékelhette, kit tart a legjobb séfnek. Azt hiszem, mindenki remekelt, bizonyítja ezt, hogy nem kellett a maradékról gondoskodni. Bár úgy gondolom, mindenki jól lakott azért a frissen kisült réteseknek nehéz volt ellenállni. Aki bátor volt és végigkóstolta az összes ételt, a pihenősarokban tudott regenerálódni a délutáni kajakóma pilledt hangulatából és mély beszélgetéseket folytathatott e gyönyörű szakma rejtelmeiről.

Délutánra az italoshűtők is kiürültek és egyre többen úgy döntöttek, hogy otthon pihenve töltik a nap hátralévő részét, így elindultak haza.

A foglalkozás elérte a célját, mindenki jól érezte magát, sikerült teli hassal és új emlékekkel zárni a napot. Azt hiszem, a dolgos hétköznapok után szükség van az ilyen felhőtlen együttlétre is.

Jövőre ugyanekkor, ugyanitt mi újra itt leszünk. És ti itt lesztek?